"Az lehet, hogy meg vagyok húzatva, de téged akkor is meghúzlak!"

- Kicsim. Szeretném bemutatni neked az üzlettársam családját. Őt és a feleségét már ismered, de a fiuk most először tudott elszabadulni. Tehát, Ő itt az üzlettársam fia...... Ő Christian Bourignon. 15 éves, kiváló sportoló....
- Apa, én ismerem őt. Nem kell bemutatni! - szakítottam félbe. - Nagyon jól tudom, hogy milyen. - rántottam le az ölemből a szalvétát és csaptam az asztal szélére, majd olyan nagy sunggal álltam fel, hogy majdnem felborult a székem. Csalódottan baktattam ki az étkezőből. Minden lépésemen éreztem a kérdő tekinteteket és hallottam az 'Ennek meg mi baja?' kérdéseket is. Az első lépcsőfokra tettem a lábam, amikor valaki a kezem után nyúlt és arccal felé a mellkasához húzott. Mikor megláttam, hogy Christian az el akartam tőle húzódni, de egyre jobban szorított magához.
- Most miért viselkedsz így? Én eljövök, hogy lássam a csinos pofidat, te pedig csak így ott hagysz? Nem szép dolog.
- Azok után, hogy gúnyt űztél belőlem, még azt hiszed, hogy én megyek továbbra is utánad? Hogy továbbra is úgy ugrálok, ahogy te fütyülsz?Komolyan mondom, te meg vagy húzatva.
- Az lehet, hogy meg vagyok húzatva, de téged akkor is meghúzlak. - simította kezét a fenekemre és még jobban magához szorított. Kezével egyre jobban tűrte fel a ruhám alját, ajkaival a nyakamon garázdálkodott és éreztem a hátamon a mogorva tekinteteket, amiért hagyom, hogy ezt tegye velem. Így beletúrtam a hajába és felhúztam magamhoz az arcát. Egymáshoz közelítettem ajkainkat, amikor a jobb kezmet kihúztam a hajából és a vállán végigsimítva lehúztam magamhoz. A következő pillantban majdnem összeértek ajkaink, amikor az öklemet felé lendítettem. Az öklöm elég nagy erővel találkozott az arcával, az ütés erejétől a feje hátra hanyatlott, én pedig lefejtettem magamról a kezeit és a falhoz taszítottam.
- Máskor meg ne próbálj hozzám érni! Sőt az lesz a legjobb ha messziről elkerülsz! - szinte fröcsögtem a dühtől. - Azt pedig egy életre jegyezd meg, én nem vagyok egy a kurváid közül, és soha nem is leszek! - fordultam el tőle, hogy felmenjek a szobámba, de még a kezem után kapott, így lekevertem neki még egy pofont. - Most már tényleg takarodj a közelemből! - üvöltöttem rá, majd felszaladtam a szobámba és az ajtót hangosan csaptam be magam után. Amint elfordítottam a kulcsot a zárban, sírva csúsztam le az ajtó elé. Ő alázott engem napi szinten, fogdosott a családjaink előtt és csinált hülyét belőlem minden lehetséges alkalommal, mégis én érzem magam egy szar alaknak.
Ezt nem neki kéne érezni? Most akkor, hogy van ez...?