2016. március 25., péntek

Bocsánat kérés...

Kedves Olvasóim!
Nem tudom, hányan maradtatok még itt ennyi kihagyás után, de a jelenlévőktől szeretnék bocsánatot kérni a mulasztásért. Sajnálom, hogy ennyire eltűntem, igyekszem vissza szokni és teljesíteni, de egy másik országból ez kicsit nehezebb lesz. Nem akarok magyarázkodni, inkább megmutatom, miért mulasztottam, remélem akkor megértitek.

Két hónapom Észtországban

Nézzetek be, hamarosan találkozunk. Addig is mindenkinek csodás tavaszi szünetet, sok tojást és még több locsolót!
Puszi

Gwen.xxx

2016. március 19., szombat

Prológus


Hogy lesz bárki olyan, amilyen?
Egyesek szerint a gének határozzák meg, a szüleink viselkedése, viselkedési normái belénk vannak kódolva. Ami igaz is, de mindenek előtt nagyon fontos szem előtt tartanunk a tényt, hogy az is nyom a latba, nem is keveset, hogy gyermekkorunkban milyen impulzusok érnek minket, mennyire állnak közel hozzánk a rokonaink és veszítünk-e el közülük valakit, a szülői magatartás milyensége, a tanító-nevelő célzat erőmértéke, és egy-egy fontos nap, ünnep, vagy a családi összejövetelek résztvevőinek száma a gyerek életében.
Nem tehetjük mg, hogy csalódást okozunk az apróságoknak, ezzel akaratlanul is a rossz felé taszítva őket, vagy beletiporva a lelkükbe, csak mert számunkra ez nem olyan fontos, és nem igazán vesszük észre, hogy nekik az ilyen kis dolgok is a világot jelentik. Ám nem mindenki osztja ezt a véleményt.
Vannak, akik azt hiszik, a gyermek csak akkor tanul, ha lelki terrorban tarják és pofonnal (testi fenyítéssel büntetik). Pedig ez az állítás sem feltétlen állja meg a helyét. Elég egy kedves szó, egy árnyalatnyi szigor a hangban vagy mérgesebb nézés és még a legrakoncátlanabb gyerek is megnyugszik.

DE az sem jobb, mikor egy lánygyermek gazdag családba születik legkisebb gyerekként, az anyja 16 éve rá nézni sem hajlandó, és csak azzal törődik, hogy ahol csak tud, keresztbe tegyen neki, és még véletlenül se legyen szebb vagy sikeresebb a tulajdon gyermeke, mint ő. Egy anya, aki csak első szülött fiát szereti, elhalmozza minden jóval, a lányával pedig csak akkor beszél, ha kioktatni akarja valami apró-cseprő dolog miatt. Egy apa, aki szereti a gyerekeit, de a felesége hideg szíve miatt elszigetelődik tőlük remélve, hogy elkerülik a teljes érzelmi kizsigerelést. És egy báty, aki bármit megtenne a húgáért, de akár hányszor próbál segíteni neki, csak még nagyobb bajba keveri. Így felhagy vele és csak érzelmileg támogatja, meghallgatja, egészen addig, amíg….