2016. december 10., szombat

Hello December :D

Nem tudom, ki mennyire várja vagy nem várja, de rajtam már teljesen eluralkodott a karácsonyi láz, pedig igazából soha nem szokott. Már most az agyon hallgatott karácsonyi dalok töltik meg a ház különböző szegleteit, ha már iskolába nem tudok menni a fekvő gipszem miatt. Így arra gondoltam, össze szedek nektek pár december és karácsony váró képet ⬇ és elhozom egy következő bejegyzésben a  mostani TOP 10 karácsonyi dalomat és elmondom, hogy miért került fel a listámra :)
Hamarosan jövök
Puszi
Gwen.xx








  

2016. november 12., szombat

Becca Prior - A tanítvány 1.

Sziasztok. Megjöttem egy könyvajánlóval, remélem sikerül meggyőznöm titeket és lesz, aki elolvassa. Hamarosan jövök. 
Puszi
Gwen.xx

VIGYÁZAT! MELEG REGÉNY!

FIGYELMEZTETÉS!

AKIK NEM BÍRJÁK, NE OLVASSÁK! A HOMOFÓB GYŰLÖLKÖDÉST KÉRLEK TARTSD MEG MAGADNAK!

Ez volt az első meleg regény, amit a kezembe vettem, de már ekkor ismertem Becca blogos munkásságát, noha nem is olvastam mindet, és a Tanítvány blogról is lemaradtam. Annyira tetszettek a történetei, hogy kicsit utána néztem ennek a konkrét blognak, és meglepődtem, de teljesen elvarázsolt ez az egész sztori. Az oldalon már csak 6. epizód vagy fejezet van fenn, én pedig konkrétan sírva fakadtam, mikor a 6. rész végére értem és nem volt tovább. Természetesen még aznap este megrendeltem, mindkét részt és pár nappal később boldog tulajdonosa lettem a könyveknek.

A tanítvány 


Fülszöveg: 
Mi a szerelem?
Egy érzés, ami bármikor rád találhat?
Egy érzés, amire minden ember egyformán vágyik?
Egy érzés, ami mellett minden más lényegtelenné válik?
Szerinted igen?
És ha találkozol valakivel, akibe első látásra beleszeretsz, aki úgy vonz, mint a legerősebb mágnes, akire úgy vágysz, mint még soha senki másra...
Engedsz az ösztöneidnek?
Átadod magad a szerelemnek?
Akkor is, ha a szíved mást választ, mint akire számítottál?
Egy történet a mindent elsöprő, végzetes szerelemről.
Amit lehet, hogy csak azért kaptál, hogy megtanuld elengedni...

Fülszöveg: 10/10* engem meggyőztek vele. :D
Borító: 10/10 nagyon tetszik a kirakós megoldás, ötletes :D
Történet: 10/10* magával ragadó, egyszerűen nem hagy szabadulni, és csak úgy faltam az oldalakat, amíg el nem fogytak :(

Vélemény: Mint már említettem jó ideje ismerem az írónő munkásságát a blogok világában, ezért nagyjából tudtam mire számítsak ebben a könyvben. A végeredmény mégis pozitívan meglepett. Nem számítottam rá, hogy ilyen jól megtudja fogalmazni a melegek közti szerelmet. Igaz, szinte ugyanaz, mint ami a heterók között van, mégis teljesen más. Ők teljes mellbedobással küzdenek azért, aki fontos nekik. Nem állhat közéjük senki, mert ők nem hagyják. Azon kívül, hogy szórakoztató a könyv, megtanított küzdeni, és, hogy sosem szabad feladni, bármilyen akadályt is állítson eléd az élet. 

Becca Prior a saját szókimondó, mindent feltáró stílusában varázsolja el olvasóit egy biológia professzor és a diákja románcával.
Kíváncsi vagy mi történik Harry-vel és Lewis-sal? 
Olvasd el! 

Vigyázat! Helyenként szexuális együttlétet és +18-as jeleneteket tartalmaz!

Az alábbi linken elolvashatjátok az első 60 oldalt a könyvből.

Ezen a linken pedig megrendelhetitek a könyvet! 

Olvastam eltérő kritikákat a könyvről, az egyikben azt írják, hogy azért rossz, mert nincs az írónő mögött felelős csapat, aki kijavítaná a hibáit. Nos, én észre sem vettem a bakit, amíg fel nem hívták rá a figyelmemet, ugyanis az írónő olyan jól megírta, hogy semmit sem érzékelsz magad körül olvasás közben.
És mellesleg mi van akkor ha van benne egy pici hiba? Ugyan mutassatok már nekem egy könyvet, amiben nem vétettek valamilyen hibát. Különben is, egy kezdő írónőtől miért várjuk el, hogy minden szakmai fortélyt rögtön az első könyvénél kirázzon a kisujjából, ráadásul úgy, hogy az írás neki csak egy hobbi? Ez most teljesen ugyan olyan, mintha egy szakácstanulótól elvárnánk, hogy az első órán tökéletesen megcsináljon egy tökéletes hollandi mártást párolt spárgával, vagy ha egy kezdő cukrásznak kellene megcsinálni egy dobostortát. Egy pályakezdő színész sem fogja először tökéletesen eljátszani Rómeót, vagy Lear királyt. Neki is bele kell tanulni a szakmájába, ahogy mindenki másnak is. Ezért nem érzem helyesnek, hogy az egész könyvet rossznak nevezték. Mondhatjátok, hogy elfogult vagyok, ez csak az én véleményem.
Köszi, hogy végig olvastad.


2016. július 30., szombat

Még fáj...

Ezt egy kedves barátnőm ihlette, akinek mostanában volt egy éve, hogy nagyon csúnyán szakított vele az akkori barátja. Ezért gondoltam szavakba öntöm, hogy mindig mellette leszek.
Remélem nektek is tetszik!
Gwen.xx

Fáj az emlék,
ne menj vissza
Maradj még itt,
Ne gondolj a múltra.

Tudom, hogy fáj,
De már nincs tovább,
Ne szomorkodj,
Érte sírni kár.

Mindig melletted leszek nem kell félj,
Nevettetlek ha valami bánat ér.
Ha segítség kell csak bátran szólj,
Én itt vagyok, nem hazudok láthatod.

Átéltünk már sok mindent együtt
Ezentúl még több emléket gyűjtünk.
Nem ronthatja el sem holt, sem élő
Küzdünk örökké, míg csak élünk.

2016. július 8., péntek

Köszönet a szülőknek!

Ma megint visszatértem egy újabb ballagási versemmel. Remélem ez is tetszeni fog. A cím elég árulkodó, és elmondja a lényeget, de az egész vers kevés megköszönni mindent, amit értünk tettek.


Az emlékezés bánatot csal az arcunkra,
A szülői nevelésre gondolva.
Hol felnőttünk, és sokáig éltünk,
Hol tanácsot kaptunk, még ha nem is kértünk.

Mesére vártunk kiskorunkban minden este,
Nem emlékszünk, miért hagyták abba,
Talán mi lettünk túl nagyok a meséhez,
Vagy álomvilágba burkoltuk magunkat?

Most még együtt a család,
Most még vártok ránk.
A felnőtté válás nagy falat,
Jó emberré válni nem kis feladat.

Hála járja át a szívünk újra,
néztek, ahogy kilépünk az ismeretlen útra.
Terelgettek utunkon,
S ez nem maradt kívül a tudtunkon.

Annyi mindenért jár a köszönet,
De felsorolni az összeset sosem lehet.
Szorgalmunkkal és becsületünkkel,
Igyekszünk meghálálni az életet.




2016. július 6., szerda

Búcsúzunk...

Sziasztok. Ezt a versemet, még a ballagásom előtt írtam, és noha ez az eredeti verzió, az ünnepségre néhány helyen módosítani kellett. Mivel volt másik ballagós versem is, ezért a másik verziót nem szeretném külön posztban kitenni, ezért zárójelbe a sor mögé írom a ballagási verziót.
Puszi
Gwen.xx


Búcsúzunk, ám még itt vagyunk,
Nemcsak most, akkor is fáj, mikor itt hagyunk.
Búcsúzunk, mert az élet megy tovább,
Az idő is forog, tovább menni muszáj.

Bárhogy is akarjuk, tovább menni muszáj,
Az emlékek hada visszatér, és nekem ez néha fáj.   (Az emlékek hada visszatér, s nekünk ez néha fáj)
Boldog és rossz dolgokra is, de visszaemlékszünk,
Jönnek majd új barátok, s velük jól elleszünk.

Búcsúzunk, bár még maradnánk,
Búcsúzunk, mert az élet megy tovább.
Ha egyedül maradsz, mert elhagyott a galád     (Ha egyedül maradunk, mert elhagyjuk iskolánk)
Nem leszel szomorú, mert vár téged a család.  (Nem leszünk szomorúak, mert vár minket a család.)

Búcsúzunk bármennyire is fáj,
Búcsúzunk, mert az időnk már lejárt.
Maradnék még, de mindegy már.                    (Maradnánk még, de mindegy már)
Most röviden búcsúzom: VISZLÁT!              (Júniusban végleg búcsúzunk: VISZLÁT!)


2016. július 4., hétfő

Bocsáss meg nekem...

Bolond voltam s vagyok,
Olyan akartam lenni, mint a nagyok,
Csak arra tudtam gondolni, mi lesz ezután
Arra, hogy mi lesz egy újabb elmúlt év után.
Soha semmit nem gondoltam át ennyiszer,
Soha bocsánatot nem kértem, még ennyiszer.

Még talán azt is megérem,
Eme közjáték ellenére
Gondolatban, még mindig remélem,

Nekem vétkem egyszer elfelejted,
Ez az egy a kívánságom, más nem,
Kérve-kérlek bocsáss meg nekem,
Első oszlopát a versnek olvasd el,
Megbántam, amit tettem, ezt ne felejtsd el.
 Újra itt vagyok, ezúttal egy saját versemmel. Remélem tetszik.
Nemsokára visszatérek valami újjal.
Gwen.xx

2016. június 28., kedd

Végre!

Ím, hát újra visszatértem, és a fotósorozatomat is sikerült végre befejeznem. Már írom a következő részt, sietek vele, ahogy tudok. Addig is nézzetek be ha van kedvetek és nézzétek meg a képeket.
Puszi Gwen.xx

58 nap a határon túl avagy két hónapom Észtországban

2016. március 25., péntek

Bocsánat kérés...

Kedves Olvasóim!
Nem tudom, hányan maradtatok még itt ennyi kihagyás után, de a jelenlévőktől szeretnék bocsánatot kérni a mulasztásért. Sajnálom, hogy ennyire eltűntem, igyekszem vissza szokni és teljesíteni, de egy másik országból ez kicsit nehezebb lesz. Nem akarok magyarázkodni, inkább megmutatom, miért mulasztottam, remélem akkor megértitek.

Két hónapom Észtországban

Nézzetek be, hamarosan találkozunk. Addig is mindenkinek csodás tavaszi szünetet, sok tojást és még több locsolót!
Puszi

Gwen.xxx

2016. március 19., szombat

Prológus


Hogy lesz bárki olyan, amilyen?
Egyesek szerint a gének határozzák meg, a szüleink viselkedése, viselkedési normái belénk vannak kódolva. Ami igaz is, de mindenek előtt nagyon fontos szem előtt tartanunk a tényt, hogy az is nyom a latba, nem is keveset, hogy gyermekkorunkban milyen impulzusok érnek minket, mennyire állnak közel hozzánk a rokonaink és veszítünk-e el közülük valakit, a szülői magatartás milyensége, a tanító-nevelő célzat erőmértéke, és egy-egy fontos nap, ünnep, vagy a családi összejövetelek résztvevőinek száma a gyerek életében.
Nem tehetjük mg, hogy csalódást okozunk az apróságoknak, ezzel akaratlanul is a rossz felé taszítva őket, vagy beletiporva a lelkükbe, csak mert számunkra ez nem olyan fontos, és nem igazán vesszük észre, hogy nekik az ilyen kis dolgok is a világot jelentik. Ám nem mindenki osztja ezt a véleményt.
Vannak, akik azt hiszik, a gyermek csak akkor tanul, ha lelki terrorban tarják és pofonnal (testi fenyítéssel büntetik). Pedig ez az állítás sem feltétlen állja meg a helyét. Elég egy kedves szó, egy árnyalatnyi szigor a hangban vagy mérgesebb nézés és még a legrakoncátlanabb gyerek is megnyugszik.

DE az sem jobb, mikor egy lánygyermek gazdag családba születik legkisebb gyerekként, az anyja 16 éve rá nézni sem hajlandó, és csak azzal törődik, hogy ahol csak tud, keresztbe tegyen neki, és még véletlenül se legyen szebb vagy sikeresebb a tulajdon gyermeke, mint ő. Egy anya, aki csak első szülött fiát szereti, elhalmozza minden jóval, a lányával pedig csak akkor beszél, ha kioktatni akarja valami apró-cseprő dolog miatt. Egy apa, aki szereti a gyerekeit, de a felesége hideg szíve miatt elszigetelődik tőlük remélve, hogy elkerülik a teljes érzelmi kizsigerelést. És egy báty, aki bármit megtenne a húgáért, de akár hányszor próbál segíteni neki, csak még nagyobb bajba keveri. Így felhagy vele és csak érzelmileg támogatja, meghallgatja, egészen addig, amíg….