Van elejük meg végük is, de nem elég hosszúak, hogy külön-külön megjelenjenek.
Taknyos Horace-nak eltűnt az órája, Gil labdája beesett az utca legvadabb kutyájának udvarára, egy fémérzékelős kapun ki-be járkáltak a bűnözők, Hanna apukája egyre nagyobb tárgyakat veszített el, de közbeléptünk, aztán egy fekete furgont is meg kellett figyelni, és egyszer nagyon különös öltözködési láz ütötte fel a fejét a környékünkön.
Elmesélem neked, amit minderről tudnod kell.
De vigyázz, mert ezek nem mesék, hanem detektívtörténetek gyerekeknek!
Szeretettel ajánlom 7-12 éves gyerekeknek és minden szülőnek!
Holden Rose
Kezembe véve a könyvet először meglepődtem rajta, hogy ilyen színes, de tetszett a zöld alap ( az egyik kedvenc színem) és a borítón található rajzolt főszereplők megragadták a tekintetem, szóval már ezért kapott tőlem egy plusz pontot így olvasatlanul is.
Kissé szkeptikusan álltam neki a koromból és az eddigi olvasmányaimból adódóan az olvasásnak és azt kell mondjam, pozitívan csalódtam. Ez volt az első alkalom, hogy detektív regényt vettem a kezembe, pláne, hogy még gyerekeknek is szól. A hat kis novella mind-mind olyan jelentet és hangulatot varázsolt nekünk, amitől legszívesebben én is azonnal nyomozni indultam volna, még akkor is, ha a legnagyobb rejtély a közölemben az, hogy mi lesz a vacsora.
A hibákat, amiket találtam, furcsaságokat, az okozta, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy fiataloknak szól a könyv, amit olvastam. Amint erre rájöttem, újra gyerekként tudtam élvezni Nita, Gil és Howard különös, olykor teljes ledöbbenést okozó kalandjait. Ha pár évvel fiatalabban kerül a kezembe, biztos vagyok benne, hogy ki sem lehetett volna operálni a kezemből a könyvet addig, amíg végig nem olvastam az összes addig megjelent részt. Így is elég érdekes volt, mikor a suliban olvastam és beszéltek volna hozzám, én pedig éppen a kocsikulcsot kerestem Hannával vagy épp kakukkos órát akartam venni Taknyos Horace-val. Ez a könyv a Howard Matheu különös esetei sorozat hatodik megjelent része, és olyan kis novellákat tartalmaz, amelyből néhányat teljesen a sajátunknak tudunk érezni, hisz mindannyian találtuk már magunka hasonló helyzetekben. Volt, hogy kellett vigyázzunk a testvérünkre, aki eltűnt vagy átrúgtuk a labdát a szomszédba és azon törtük a fejünket, hogyan szerezzük vissza, bár mi sehol nem találkoztunk rablókkal, sem betörőkkel, mégis nosztalgikus hangulatot ébreszt bennünk.
Vicces, humoros, kellően fordulatos és minden meg van benne, hogy elűzze az unalmas perceket.
Bár engem nem tudott teljesen magával ragadni, de meg van benne az a varázslat, ami igazán izgalmassá tesz egy könyvet.
Borító: 10/9
Történet: 10/9 Engem megvettek az aranyos, vicces kis sztorik. Köszönöm a Főnix Kiadónak az elküldött példányt, nagyon élveztem.
Hamarosan újra jövök
Puszi
Gwen.xx
