2014. november 21. péntek

Mariennel épp a Violetta legújabb részét beszéltük meg a suliból kilépve, amikor magunk mögül hallotuk a nevem.

- Gwen?! - kiváncsian fordultameg és megpillantottam a srácot, akiért a szívem dobog.
- Christian?! Szia. - varázsoltam mosolyt az arcomra.
- Tudnánk beszélni? Négyszemközt.
- Hát... Persze... -válaszolt Marien és átsétált a zebrán.
- Miben tudok neked segíteni?
- Hát, hallottam, hogy bejövök neked... És azt szeretném kérdezni, hogy.....
- Igen...? - türelmetlenkedtem, mert sejtettem, hogy most jön a vicc.
- Hogy...
- Figyelj Cris. Bármennyire is szeretem hallgatni a hangodat, erre nem érek rá. Szóval jó lenne, ha belehúznál.
- Szóval, szerinted Clémence Duqutte járna velem?
- Idióta! - forgattam meg a szemeimet és sietős léptekkel mentem Marien után és csak remélni tudtam, hogy nem látta könnyed szemeimet. Az út a buszon csekély időt vett igénybe, most mégis egy örökké valóságnak tűnt. Otthon a táskámat levágtam a nappaliban és sírva rohantam a szobámba. Hangos csapódás vágta el a külvilágtól sírásom utolsó hangjait. Magamra zártam az ajtót és magamat átkozva vetettem le magam ruhástól az ágyra.

Valahol a személyiségem rágalmazása közben nyomhatott el az álom, mert hangos kopogásra és a szüleim hangjára ébredtem, miszerint fel kell öltözzem, mert mindjárt ideérnek a vacsora vendégek. Lassú mozdulattal közelítettem meg a fürdőt, ahol nem várt élménnyel találtam  szembe magam. A sírástól az arcom felpüffedt, a szemfestékem lefolyt. Egyszóval borzalmas látványt nyújtottam. Gyorsan megengedtem a kádat, beleültem a forróvízbe, ami ellazította és megnyugtatta elgémberedett tagjaimat. Egy gyorsnak nem mondható fürdés után, szinte ujjászületve másztam ki a kádból. Beszaladtam a szobámba, ahol a "melyikruhaamegfelelő" dilemmával találtam szembe magam. Végül egy a mellrésznél vörös selyem, fekete csipkével bevont magas kicsit húzott derék résszel varrt fekete redőzött combközépig érő több réteg tüll szoknyás egyberuhára esett a választásom. Gyors kicsit sexi sminket varázsoltam magamnak, majd kinyitva az ajtót belebújva a kedvenc magassarkúmba igyekeztem le a lépcsőn. Az előtérbe érve hangos nevetés és kellemes hangú emberek beszédét hallottam meg. Az étkezőbe libbenve pont a mozdulat közben fagytam le és állt meg számomra a világ. De ahogy láttam nem csak én lepődtem meg. Mintha a teremből mindenki eltűnt volna és csak mi ketten bámultuk volna egymást.
Apám köhécselése rántott vissza a valóságba.
- Kicsim. Szeretném bemutatni neked az üzlettársam családját. Őt és a feleségét már ismered, de a fiuk most először tudott elszabadulni. Tehát, Ő itt az üzlettársam fia......

Közlés

Nem tudom, hányan olvassátok a blogomat, de akik olvassák, azoknak szeretném mondani, hogy a napló feelinget elhagyom. Rájöttem, hogy nem az én stílusom. Remélem nem haragszotok rám, amiért ritkán van rész, de nem mindig egyértelműek az álmok, így nem tudok semmit pontosan mondani. Többé-kevésbé hosszú-rövid részekkel foglak megajándékozni titeket, de egy-két visszajelzésnek azért örülnék, hogy tudjam jó irányba haladok-e. Ma rakom ki az utolsó "naplóbejegyzést".

2014. November 18. Kedd

Ma nem részt hoztam, csak elmondom nektek, hogy engem is annyira untat a saját "naplóm", hogy pár dolgot átviszek fiktízbe. És pár beszédeket is tervezek. Van ellenvetés? Nincs? Akkor köszönöm a figyelmet, mára ennyi lett volna. (Ha valakinek mégis van ellenvetése commentben nyugodtan elmondhatja). Nem sokára jön az új rész.
Puszi Gwen.xx

2014. November 3. Hétfő

Újra suli. Hurrá. Mit is mondjak a suliról. Unalmas. Bár jó volt, hogy elmaradt a fizika. De a helyettesítő tanár tisztára, mint Elsa nővér az Underground fear 'jóságos papnője'.
Ezen kívül szutyok volt a mai nap. Bár Christian büntető feladatot kapott. :/
Nem teljesen éreztem igazságosnak, de ebbe nem szólhatunk bele. Sajnos. De amint belépett a terembe a szemem minduntalan rátévedt. Én nem bántam és szerintem ő sem, hisz elég gyakran találkozott a tekintetünk.

A két 20 perces szünet egyikében én (Gwendolyn Tussaud), Marie Fourie, Hortense Bellemore, és Madeleine Blanchard kiültünk a műanyag asztalokhoz és a napernyő taróba próbáltak beledobni egy alufólia galacsint. Én pedig azon voltam, hogy ezt megakadályozzam, elkaptam vagy el ütöttem. Közven csatlakozott hozzák Henriette Vigeé-Lebrn és Clémence Duqutte. Az egyik ilyen védekezésnél beleütöttem a galacsint Henriette ingének a kivágásába.

Az osztályból mindenkivel jóban vagyok. Puszi-puszi ölelés és viháncolás órákon tehát rendesen csapatjuk az egyéniségünket a nagyvilágba. Gertrude Brown. Nagyon nem bírom a modorát. Higy miért? Mert jobban tapad, mint az egér ragasztó a nyári melegben.

Olyan szinten taszító a csaj kisugárzása, és erőltetett stílusa, hogy ma is épp csak leült az asztalhoz hozzám és Marie-hez már pattantam is fel és mentem ki a teremből Henriette-hez és Clémence-hez.

2014. Október 31. Halloween

Rég nem voltam, de idő kellett a beilleszkedéshez. A szeptemberről már csak annyit, hogy idegtépő volt a "nagyok" közt mászkálni "kicsiként". De már meg vannak a baráti körök de szumma-szummarum mindenki jóban van mindenkivel. Ám ami ennél is érdekesebb, azt még nem tudtam eldönteni, hogy neki ki tetszik az osztályból. De találtam össze illőket is. Mint például Julie Rousseau és John Laureate. Érzem, hogy már most több van köztük, mint barátság, de azt nekik kell eldönteni, hogy lesz-e belőle valami.

Ma van Halloween. Szokásomhoz híven nem megyek el sehova, de a tökfaragás és a "sminkelés mégis meg van.
Az idei tökök (a nővéremen és a sógoromon kívül xdd) .
És a sminkem is perfect lett.
Egy szó, mint száz a Halloween is jó volt. Na meg az Underground fear is még  23-án. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Kellően ijesztő és kellően hosszú a pálya. www.undergroundfear.hu és a gyilkosok megtalálnak téged.

Szeptember 3. Szerda

Hogy én, hogy utálom a 0. órákat! Főleg ha töri az. Az egyetlen pozitívum, hogy szerda reggelente Adával mehetek suliba, aminek mindketten agyon örülünk.
Ez még csak a második tanulós nap, de már nem tudok figyelni. Hiába, nem látom minden percben, mégis elfoglalja a gondolataimat és a napjaim rendszerint rózsaszín ködben telnek. Akárhányszor hátrapillantok, legtöbbször mosolygós szemeivel találom szembe magam. Nem mintha bánnám. Sőt ellenkezőleg; nagyon is örülök, mikor nekem szól a csodás mosoly.
még ha nem is tud róla vagy tudja csak nem érdekli, de neki köszönhetem, hogy újra tudok verset írni.

A tesi órákat szeretem és jó fej a tanár is, ám olyan béna vagyok ha ő is ott van, hogy olyat még nem látott a világ. A legelső tesin is pofára estem meg majdnem megfejeltem az összecsukott pingpong asztalt. Tehát röviden összefoglalva ha ott van akkor vagy pofára esek vagy teljesen hülyét csinálok magamból azzal, hogy fejbe baszom magam labdával.
Egy hozzá született versem végezetül:

"Szép a szemed, sőt gyönyörű
s ez rajtam sohasem könyörül.
menő vagy de nem számít
mert engem más már nem csábít.
Nem lattalak nagyjából két hete
s szívem úgy érzi, kedves párja elveszett.
A mosolyod lenyűgöző,
Talán ilyen érzés, mikor lenyűgöz Ő.
mikor mosolyod nekem szól,
Szívem nagyot dobban,
De ha a gyönyörű mosoly másnak szól
őrült nagyot koppan.
Gwen voltam.xx xdd ;) egy teljesen átlagos lány :)

2014. Szeptember 1. Hétfő

Csak én lehetek ennyire szerencsétlen?!

1. az, hogy nem voltam gólyatáborban, so nem ismerem az "osztálytársaimat", bár erre még lesz 4 év.

2. Mi a francnak az a hülye ünneplő? Ezt eltudná magyarázni nekem valaki?? (Amúgy nem kell)

Nagyszerű első nap.

Nem ismerek senkit, ráadásul a hülye nővérem miatt el is fogok késni. Így kell ezt, stílusos bemutatkozás. 

Stílusos 5 perc késéssel libbentem be a suli aulájában, ahol már elég sokan gyülekeztek nem ismertem senkit, kivéve egy embert. Olivier Godin. A tavalyi osztálytárs és haver. Rövid ideig vele és az unokatesójával Matthieu-vel beszélgettem. Majd mintha elcsendesült volna a terem, úgy figyeltem fel az érkező fiúra. Ő tipikusan az a fajta srác, akire mindenki felfigyel ha belép egy terembe, még akkor is ha semmi különöset nem csinál. Először a gyönyörű szemei tűntek fel, majd pedig a mosolya, amit hátralévő életem minden napján látni akartam. Az évnyitó ünnepség lazán telt, bár nem tudtam figyelni, ugyanis a gondolataim egy gyönyörű szemű srác körül keringtek, akinek még csak a nevét sem tudtam. Nagyon nem lesz ez így jó. 

A nap további része ebben a rózsaszín ködben telt, de egy pillanatra mintha megingott volna. De csak azért, mert hallottam a nevet, amihez az arcot kell kötnöm.

Christian Bourignon.

A szívem sebesen dobogott egész nap, mint egy kis kolibri, mikor csapkod a szárnyaival. 

A másik legjobb pillanat mégis az volt, mikor kiengedtek az iskola kapuján és a tömeg egyszerre lélegzett fel. Kicsit furcsa volt még a pesti közlekedés, de én választottam ezt a sulit. :)

Hát ez lett volna az első napom 9.d-sként az új suliban.

Bevezetés

Nem vagyok más, csak egy átlagos lány, barna göndör hajjal és zöldeskék szemmel. Mégis néha azt érzem, hogy van bennem valami különleges, csak arra nem tudtam még rájönni, hogy mi az. Na lényeg a lényeg. Most kezdtem az ország egyik legjobb középiskolájában, és ez a blog lesz a naplóm, amit veletek szeretnék megosztani. Röviden rólam: 15 éves vagyok, (állítólag) jó énekes, tehetséges író és költő és blogger. Na egyenlőre ennyit a többit úgyis naprakészen megtudjátok. ;)
Gwen voltam.
Puszi.xx ;)