2014. október 20., hétfő

Szeptember 3. Szerda

Hogy én, hogy utálom a 0. órákat! Főleg ha töri az. Az egyetlen pozitívum, hogy szerda reggelente Adával mehetek suliba, aminek mindketten agyon örülünk.
Ez még csak a második tanulós nap, de már nem tudok figyelni. Hiába, nem látom minden percben, mégis elfoglalja a gondolataimat és a napjaim rendszerint rózsaszín ködben telnek. Akárhányszor hátrapillantok, legtöbbször mosolygós szemeivel találom szembe magam. Nem mintha bánnám. Sőt ellenkezőleg; nagyon is örülök, mikor nekem szól a csodás mosoly.
még ha nem is tud róla vagy tudja csak nem érdekli, de neki köszönhetem, hogy újra tudok verset írni.

A tesi órákat szeretem és jó fej a tanár is, ám olyan béna vagyok ha ő is ott van, hogy olyat még nem látott a világ. A legelső tesin is pofára estem meg majdnem megfejeltem az összecsukott pingpong asztalt. Tehát röviden összefoglalva ha ott van akkor vagy pofára esek vagy teljesen hülyét csinálok magamból azzal, hogy fejbe baszom magam labdával.
Egy hozzá született versem végezetül:

"Szép a szemed, sőt gyönyörű
s ez rajtam sohasem könyörül.
menő vagy de nem számít
mert engem más már nem csábít.
Nem lattalak nagyjából két hete
s szívem úgy érzi, kedves párja elveszett.
A mosolyod lenyűgöző,
Talán ilyen érzés, mikor lenyűgöz Ő.
mikor mosolyod nekem szól,
Szívem nagyot dobban,
De ha a gyönyörű mosoly másnak szól
őrült nagyot koppan.
Gwen voltam.xx xdd ;) egy teljesen átlagos lány :)

2014. október 17., péntek

2014. Szeptember 1. Hétfő

Csak én lehetek ennyire szerencsétlen?!
1. az, hogy nem voltam gólyatáborban, so nem ismerem az "osztálytársaimat", bár erre még lesz 4 év.
2. Mi a francnak az a hülye ünneplő? Ezt eltudná magyarázni nekem valaki?? (Amúgy nem kell)

Nagyszerű első nap.
Nem ismerek senkit, ráadásul a hülye nővérem miatt el is fogok késni. Így kell ezt, stílusos bemutatkozás. 
Stílusos 5 perc késéssel libbentem be a suli aulájában, ahol már elég sokan gyülekeztek nem ismertem senkit, kivéve egy embert. Olivier Godin. A tavalyi osztálytárs és haver. Rövid ideig vele és az unokatesójával Matthieu-vel beszélgettem. Majd mintha elcsendesült volna a terem, úgy figyeltem fel az érkező fiúra. Ő tipikusan az a fajta srác, akire mindenki felfigyel ha belép egy terembe, még akkor is ha semmi különöset nem csinál. Először a gyönyörű szemei tűntek fel, majd pedig a mosolya, amit hátralévő életem minden napján látni akartam. Az évnyitó ünnepség lazán telt, bár nem tudtam figyelni, ugyanis a gondolataim egy gyönyörű szemű srác körül keringtek, akinek még csak a nevét sem tudtam. Nagyon nem lesz ez így jó. 
A nap további része ebben a rózsaszín ködben telt, de egy pillanatra mintha megingott volna. De csak azért, mert hallottam a nevet, amihez az arcot kell kötnöm.
Christian Bourignon.
A szívem sebesen dobogott egész nap, mint egy kis kolibri, mikor csapkod a szárnyaival. 
A másik legjobb pillanat mégis az volt, mikor kiengedtek az iskola kapuján és a tömeg egyszerre lélegzett fel. Kicsit furcsa volt még a pesti közlekedés, de én választottam ezt a sulit. :)
Hát ez lett volna az első napom 9.d-sként az új suliban.

2014. október 13., hétfő

Bevezetés

Nem vagyok más, csak egy átlagos lány, barna göndör hajjal és zöldeskék szemmel. Mégis néha azt érzem, hogy van bennem valami különleges, csak arra nem tudtam még rájönni, hogy mi az. Na lényeg a lényeg. Most kezdtem az ország egyik legjobb középiskolájában, és ez a blog lesz a naplóm, amit veletek szeretnék megosztani. Röviden rólam: 15 éves vagyok, (állítólag) jó énekes, tehetséges író és költő és blogger. Na egyenlőre ennyit a többit úgyis naprakészen megtudjátok. ;)
Gwen voltam.
Puszi.xx ;)