Hogy én, hogy utálom a 0. órákat! Főleg ha töri az. Az egyetlen pozitívum, hogy szerda reggelente Adával mehetek suliba, aminek mindketten agyon örülünk.
Ez még csak a második tanulós nap, de már nem tudok figyelni. Hiába, nem látom minden percben, mégis elfoglalja a gondolataimat és a napjaim rendszerint rózsaszín ködben telnek. Akárhányszor hátrapillantok, legtöbbször mosolygós szemeivel találom szembe magam. Nem mintha bánnám. Sőt ellenkezőleg; nagyon is örülök, mikor nekem szól a csodás mosoly.
még ha nem is tud róla vagy tudja csak nem érdekli, de neki köszönhetem, hogy újra tudok verset írni.
A tesi órákat szeretem és jó fej a tanár is, ám olyan béna vagyok ha ő is ott van, hogy olyat még nem látott a világ. A legelső tesin is pofára estem meg majdnem megfejeltem az összecsukott pingpong asztalt. Tehát röviden összefoglalva ha ott van akkor vagy pofára esek vagy teljesen hülyét csinálok magamból azzal, hogy fejbe baszom magam labdával.
Egy hozzá született versem végezetül:
"Szép a szemed, sőt gyönyörű
s ez rajtam sohasem könyörül.
menő vagy de nem számít
mert engem más már nem csábít.
Nem lattalak nagyjából két hete
s szívem úgy érzi, kedves párja elveszett.
A mosolyod lenyűgöző,
Talán ilyen érzés, mikor lenyűgöz Ő.
mikor mosolyod nekem szól,
Szívem nagyot dobban,
De ha a gyönyörű mosoly másnak szól
őrült nagyot koppan.
Gwen voltam.xx xdd ;) egy teljesen átlagos lány :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése