Köszönet a szülőknek!

Ma megint visszatértem egy újabb ballagási versemmel. Remélem ez is tetszeni fog. A cím elég árulkodó, és elmondja a lényeget, de az egész vers kevés megköszönni mindent, amit értünk tettek.


Az emlékezés bánatot csal az arcunkra,
A szülői nevelésre gondolva.
Hol felnőttünk, és sokáig éltünk,
Hol tanácsot kaptunk, még ha nem is kértünk.

Mesére vártunk kiskorunkban minden este,
Nem emlékszünk, miért hagyták abba,
Talán mi lettünk túl nagyok a meséhez,
Vagy álomvilágba burkoltuk magunkat?

Most még együtt a család,
Most még vártok ránk.
A felnőtté válás nagy falat,
Jó emberré válni nem kis feladat.

Hála járja át a szívünk újra,
néztek, ahogy kilépünk az ismeretlen útra.
Terelgettek utunkon,
S ez nem maradt kívül a tudtunkon.

Annyi mindenért jár a köszönet,
De felsorolni az összeset sosem lehet.
Szorgalmunkkal és becsületünkkel,
Igyekszünk meghálálni az életet.