Búcsúzunk...

Sziasztok. Ezt a versemet, még a ballagásom előtt írtam, és noha ez az eredeti verzió, az ünnepségre néhány helyen módosítani kellett. Mivel volt másik ballagós versem is, ezért a másik verziót nem szeretném külön posztban kitenni, ezért zárójelbe a sor mögé írom a ballagási verziót.
Puszi
Gwen.xx


Búcsúzunk, ám még itt vagyunk,
Nemcsak most, akkor is fáj, mikor itt hagyunk.
Búcsúzunk, mert az élet megy tovább,
Az idő is forog, tovább menni muszáj.

Bárhogy is akarjuk, tovább menni muszáj,
Az emlékek hada visszatér, és nekem ez néha fáj.   (Az emlékek hada visszatér, s nekünk ez néha fáj)
Boldog és rossz dolgokra is, de visszaemlékszünk,
Jönnek majd új barátok, s velük jól elleszünk.

Búcsúzunk, bár még maradnánk,
Búcsúzunk, mert az élet megy tovább.
Ha egyedül maradsz, mert elhagyott a galád     (Ha egyedül maradunk, mert elhagyjuk iskolánk)
Nem leszel szomorú, mert vár téged a család.  (Nem leszünk szomorúak, mert vár minket a család.)

Búcsúzunk bármennyire is fáj,
Búcsúzunk, mert az időnk már lejárt.
Maradnék még, de mindegy már.                    (Maradnánk még, de mindegy már)
Most röviden búcsúzom: VISZLÁT!              (Júniusban végleg búcsúzunk: VISZLÁT!)